Imádom a szabadságot, ha egyszer föladom, azt csakis olyan férfi kedvéért teszem, aki gazdag, sármos és okos. Aki mellett remekül lehet élni, utazni, öltözni. Kicsit irigylem Laurát, aki Pongrácz igazgató úr mellett úrinő lehet, senki se kérdezi, honnan jött, milyen a múltja. No, szóval és is egy ilyen úriemberről álmodok, de azért lehet kicsit lazább is. A helyi orvosok persze szívesen az ágyamba bújnának, de az nem megy olyan könnyen, azért meg kell dolgozni. Addig is, amíg eljön álmaim férfiúja, itt a Csillagvirágban gardírozom a nővéreket. Van gond velük bőven, nem is értem az igazgató urat, hogyan vehet föl olyan kis szerencsétleneket, mint ez a Margit. Én az első pillanatban megmondtam, hogy nem szabad fölvenni, nem lesz jó nővér, de a Pongrácz doktornő szinte lányaként szereti. Ha én ilyen nyámnyila lettem volna 19 éves koromban, sohasem lett volna belőlem főnővér.