Azt hiszem, enyém a világ. Orvos vagyok, méghozzá kitűnő. Eredetileg általános sebész, de gyorsan rájöttem, hogy ebben legfeljebb dicsőség van, de nagy pénz biztosan nincs. Ezért gyorsan váltottam, ma fitos orrokat igazítok, elálló füleket varrok le, de legfőképpen cicikkel foglalkozom. Mert a nőkre lehet építeni. Ők biztos találnak magukon valami hibát, hogy aztán szép summáért átszabassák a testüket. Hogy aztán újabb hibát találjanak. Szóval szeretem a munkámat, itt a Csillagvirág klinikán a körülmények is kitűnőek. De még a munkámnál is jobban szeretem a gyengébbik nemet. A lányokat, a nőket, az asszonyokat. Jó érzés azt hallani egy műtét után, hogy remek volt, dokikám, de még jobb, ha ugyanezt egy mámoros éjszaka után mondják. Persze a mindennapi csábítás veszélyeket is rejt, hiszen megesik, hogy egy doktornő, vagy nővér csábul el, sőt, néha egy-egy beteg is különórát vesz. Az igazgató ezt aligha nézné jó szemmel, persze mindez megoldódik, ha egyszer saját plasztikai sebészeti klinikám lesz.